Project Description

AESZ-FÜZETEK 14.

AESZ-FÜZETEK 14.

Salamon Ferenc

EL VAN BÜTÜLVE

Háromszéki szólások, kifejezések

„Be kell hordanunk, hajtanunk mindent./ A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint./ Semmi sem fölösleges.” – fogalmazza meg az intelmet Kányádi Sándor Noé bárkája felé című ismert versében. Ez jut, juthat eszébe az olvasónak, aki kezébe veszi Salamon Ferenc háromszéki szólásokat, kifejezéseket tartalmazó gyűjtését. A szerző szülőföldjén, saját környezetében hordta, hajtotta be ezt a páratlan értékű anyagot: a pár ezer élőnyelvi szófordulatot, a beszélt nyelv évszázados, ámde élő kövületeit. Mert a legtöbb kifejezés, szólás a régi falu erkölcsi értékrendjét, sajátos világát idézi, a székelyföldi ember konok szembeszegülését a sovány földdel, időjárási viszonyokkal, mostoha sorssal, a megsemmisítő, értékpusztító politikai, történelmi erőkkel. Élni és túlélni, legyőzni a halált, a humor erejével felülkerekedni a bánaton, szomorúságon, bosszúságokon. Ugyanis, aki már nevetni sem képes, az tényleg az enyészeté lett örökre: eldobta a fakanalat. Ezeknek a szófordulatoknak nemcsak referenciális vagy pragmatikai értékük jelentős: a beszédhelyzettől függően nyelvi érintések is, összekötnek, kifejezik a kimondhatatlant, elsimítják bennünk a lét abszurditásából adódó feszültségeket.
Mítosz vagy nem, a székelyt furfangos észjárása, humora, magvas, célratörő beszéde, jóízű szófordulatai jellemzik. Így örökítették meg irodalmi alkotásokban a Székelyföldről származó íróink Mikes Kelementől Tamási Áronig, Nyirő Józsefig, Sántha Attiláig. Az erdélyi köznyelvben egykor érvényes társalgási, kapcsolattartó nyelvi funkciót is betöltő, kortörténeti jelentőségű, a múltban használt beszélt nyelvi fordulatokat, szellemes kifejezéseket leginkább az erdélyi írók szépirodalmi alkotásai őrizték meg, az utóbbi évszázad nyelvhasználati változásaira is a 20. századi népies realizmus jegyében keletkezett szépirodalmi művek világítanak rá. Az irodalmi mű azonban, ha mégoly nagy érdeklődéssel fordul is a beszélt nyelvhez, és az ábrázolás hitelességével él is, teremtett világ, amelyben a valós élet motívumai a műalkotás belső törvényei és az írói mondanivaló szolgálatában állva teremtődnek újjá, s ez a nyelvi ábrázolást is befolyásolja. Az így nyert nyelvi adatok esetében nehezen különíthető el egymástól mindaz, ami a valóság művészi átformálásának eredményeként jön létre attól, ami a szociolingvisztikai elemzés számára hitelesnek tekinthető, és nyelvileg is releváns adat.
A szólásgyűjtemények nyelvi anyaga azonban más, hitelesebb: a nyelvi adatok empirikus módszerekkel történő gyűjtése a szinkrón nyelvállapotot rögzítik. A szerző nemcsak a „szúrágta, okkersárgára fakult, árvíz áztatta és tűzvész nyaldosta, cafatokra mállott írásos dokumentumokat átböngészve” (Salamon: Általános bevezetés) talált rá a közreadott kincsekre, hanem résztvevő megfigyelőként, gyakran maga is a játék részeseként, saját anyanyelvi és kommunikációs tudásának nyelvi fordulatait használva provokálta szóra adatközlőit. Nagy segítségére voltak az adatgyűjtésben tanítványai is. Az itt közreadott nyelvi fordulatok tehát ma is élnek a háromszéki beszélők nyelvében.
A megőrzött nyelvi régiségek mellett sok új keletű szólást is tartalmaz a gyűjtemény, mintegy bizonyítva, hogy népünk nemcsak hagyományőrző, de hagyományteremtő is: a nyelvi lelemény, a derű, a székely furfang még nem tűnt el végképp, még íze, zamata van a szónak, habár az élet feltételei igencsak megváltoztak.
Nyelvünk ízét, zamatát viselik magukon azok a tájszók, nyelvjárási kifejezések is, amelyek beépültek a szókapcsolatokba. Ezek magyarázatát, amennyiben szükséges a szókapcsolat megértéséhez, lábjegyzetben találja az olvasó.
Az összmagyarság számára oly jelentős szólásgyűjtemények (pl. O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című munkája) sajnálatos módon nem tartalmazzák ennek a tájegységnek a jellegzetes nyelvi anyagát. Ezért is nagy jelentősége van ennek a hiánypótló kiadványnak, melynek gondozását az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége vállalta. Az AESZ-füzetek sorozatban 2007-ben megjelent, Vistai András János Nem lehet elmenni a szován című vistai szójegyzéke után jó szívvel tesszük le az olvasó asztalára Salamon Ferenc tanár úr háromszéki gyűjtését.

Erdély Judit

(2010)