Katona Hajnal Tünde

NYELVI ATTITŰD ÉS JOGISMERET ERDÉLYI MAGYAR KÖZÖSSÉGEKBEN

Szociolingvisztikai vizsgálat

Bár Romániában az 1990-es évektől kezdődően történt előrelépés a nyelvi jogok kodifikációja és érvényesítése terén, a mindennapi gyakorlatban az anyanyelvhasználat sokszor még olyan helyzetekben sem valósul meg, ahol pedig ennek már nem lenne törvényes akadálya. Péntek János azon megállapításából kiindulva, miszerint „a Kárpát-medencei magyarok identitásában alaptényező a nyelv”, ugyanakkor figyelembe véve azt is, hogy a magyar nyelv használatát nemcsak a román közösség egyes tagjainak ellenállása nehezíti, hanem akár tudatosan, akár nem, sok esetben maguk a magyarok, illetve képviselőik is, arra kerestünk választ, hogy milyen attitűdök fűződnek az anyanyelvhasználathoz és a (kodifikált) nyelvi jogokhoz, illetve melyek azok a tényezők, amelyek az adatközlők viszonyulásmódját befolyásolják: hogyan függ össze a nyelvi attitűd a nyelvi jogokhoz való viszonyulással; van-e eltérés abban a tekintetben, ahogyan szórványvidéken, illetve a tömbmagyarság körében élők viszonyulnak az anyanyelvhasználathoz, nyelvi jogokhoz; van-e különbség az 1989 előtt és után szocializálódott generációk attitűdjei között; befolyásolja-e az egyén viszonyulásmódját a neme, a végzettsége, illetve az, hogy városi vagy falusi környezetben él.

(2016)